A papság ajándék

Tizenhét egykori évfolyamtársával együtt ünnepelte ezüstmiséjét Schönberger Jenő püspök, a szatmárnémeti Székesegyházban szerda este hét órától tartott szertartáson.

Felemelő és egyben megható élményben lehettet részük a szatmári híveknek június 23-án, az 1985. június 23-i szentelésüket követően ugyanis pontosan huszonöt év elteltével Szatmárnémetiben mutatott be ezüstmisét Schönberger Jenő püspök és tizenhét egykori évfolyamtársa.

A szentmise elején Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntötte Exc. Ft. Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt, a gyulafehérvári szeminárium egykori spirituálisát és az ezüstmisés atyákat. Mint mondta, nagyon örül, hogy szentelésük napján Szatmárnémetiben ünnepelhetnek együtt a paptestvérekkel és a hívekkel: „Az ezüstmise huszonöt év Isten szolgálatában, kegyelmében, a magunk hűségét hozzá téve, hibáinkat, bűneinket, hűtlenségünket is számba véve. Isten csodálatos kegyelme az, amit velünk művelt. Ma ünnepi szentmise van, az Anyaszentegyház pedig a holnapi napon ünnepli Keresztelő Szent János születésnapját, ma ennek az ünnepnek az előesti szentmiséjét végezzük. Arra a szentre emlékezünk, aki el tudta mondani magáról, hogy: ‚Neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem'. Ugyanígy, huszonöt év távlatából visszatekintve mi is számot kell adjunk arról, hogy vajon Krisztus mennyire növekedett bennünk, és mennyire tudtunk mi kisebbedni, egyre inkább teret adni neki életünkben."

Exc. Ft. Tamás József gyulafehérvári segédpüspök prédikációja elején az ezüstmisés atyákról beszélt: „Isten kegyelméből, huszonöt évvel ez előtt ezeket a papokat én készítettem föl a papság szentségének fölvételére és vezettem oda a szentelendő oltárhoz. Huszonöt év múltán igen nagy öröm, hogy ezt az ünnepet én is velük együtt ünnepelhetem. Amikor Keresztelő Szent János megszületett, összegyűltek a rokonok, a szomszédok, hogy nevet adjanak a gyermeknek és az ószövetség előírásai szerint elvégezzék a körülmetélés szertartását. Csodálkozva kérdezgették: ,mi lesz ebből a gyermekből?' Amikor ezek a paptestvérek a papszentelésre készültek, és elindultak a papi életre, mi is - volt tanáraik - így tekintettünk rájuk: vajon mi lesz belőlük? Igen nagy megelégedettséggel és örömmel vehetjük tudomásul azt, hogy mindannyian jó papok lettek és belőlük püspök is lett, püspöki helynök, püspöki gazdasági igazgató, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem professzora, főesperesek is kerültek ki közülük, és akik nem lettek ilyen méltóságúak, lettek jó lelkipásztorok. Éppen ezért, ebben a hálaadó szentmisében szeretnénk őket különös módon is Keresztelő Szent János oltalmába ajánlani, hogy az Ő közbenjárásával, támogatásával, segítse további papi életükben, hogy Jézus Krisztusnak ők is olyan útkészítői lehessenek, mint amilyen Keresztelő Szent János volt."

II. János Pál pápa szavait idézve kiemelte „ajándék és titok" a papság. „Szent ajándék, amelyet Isten adott az Ő meghívottja számára, de a meghívottban ajándékképpen adta a papot is az Ő népe számára. Mózes negyedik könyvében olvassuk azt, hogy amikor Isten kiválasztotta Lévi törzsét, hogy a papi szolgálatot betöltsék, így szólt: ‚Ajándékként adom nektek a papságot'. Ha már az ószövetségi papság Isten ajándéka volt, mennyivel inkább mondhatjuk el mi, újszövetségnek a papjai, hogy Isten ajándékul adta nekünk a papságot. Ezért mondta maga az Úr Jézus az utolsó vacsorán apostolainak: ‚Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket'. Megajándékozottak vagyunk és ezt kell nekünk állandóan, újra és újra tudatosítani önmagunkban. A papság éve is, amelyet tartottunk és a Jézus Szent Szíve ünnepén lezártunk ezt akarta tudatosítani bennünk, papokban."

Mint kiemelte, Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan kell a ma papjainak is emlékezni a meghívásukra, újra és újra felszítva a kézrátételben kapott kegyelmeket, hogy az állandóan égjen, lobogjon bennük, és a buzgóság tüze soha ki ne aludjon ki. A zsidókhoz írt bibliai levélből idézve Tamás József püspök elmondta: csak az választhatja magának ezt a tisztséget, akit az Isten meghív, mint ahogy meghívta Áront. Isten meghívása alapján lettek és lesznek az Ő szolgái, és ebben van a papság igazi titka.

„Éppen ez a titok, újra a mi megajándékozottságunkra irányítja a figyelmünket. Isten a mi gyengeségeink, erőtlenségeink ellenére is megajándékozott bennünket, mert szeret. Ezért ezt a megajándékozottságot viszonoznunk kell, az Ő odaadó szolgálatával. Ez a mi igazi papi feladatunk, így tudunk megfelelni Isten elvárásának."

Prédikációja végén Tamás József püspök a hívekhez szólva arra kérte őket, vigyázzanak papjaikra: „Ez a legszebb és legnagyobb feladat ami rátok adódik. Imádkozzatok értük, segítsétek és mindenben támogassátok őket, hogy együtt közösen tudjuk építeni Isten országát és tudjuk előmozdítani egymásnak üdvösségét."

A szentmise végén a szatmári hívek verssel és virággal köszöntötték az ezüstmisés atyákat, Nm. Ft. Schönberger Jenő felolvasta a szenteléskor választott papi jelmondatokat, majd az atyák egyenként az ambóhoz vonultak és röviden bemutatkoztak.

A szertartás egyik legfelemelőbb részeként Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök először édesanyjának adta ezüstmisés áldását, majd mind a tizennyolcan áldásban részesítették a híveket, akik a szokott feltételek mellett búcsút nyerhettek.